Amikor a Csík zenekar első huszonöt évére visszatekintünk, felmerül a kérdés, vajon hány zenekart ünneplünk is valójában. Persze attól függ, mi alapján számolunk. Tagság változása? Stílus változása? Megmozgatott közönség nagysága?Itt állunk tehát, és nem igazán tudjuk megmondani, hány zenekar is a Csík zenekar. Ugyanígy arra is nehéz válaszolni, hány könyvet tart kezében az Olvasó. Egyet, persze: van neki borítója, van eleje és van vége, a lapok összefűzve, az oldalszámok a helyükön, nyomdahibából sincs benne több talán, mint általában. De valójában mi következik itt beljebb lapozva? Kronológia? Az is. Interjúkötet? Az is. Vitairat az autentikus népzene hívei és a feldolgozáspártiak nézetkülönbségeiről? Az is. Sztorigyűjtemény? Az is. Képeskönyv? Az is. Ez is, az is, amaz is. A sok-sok kíváncsisággal bélelt, a tanulás nehéz gyötrelmeivel tarkított nap; a sok fiatalos lelkesedéssel, jó házibulikkal, táncházakkal fűszerezett, a jövőbe vetett hittel, reménnyel teli hónap; a biztatóan sikeres és tanítóan sikertelen évek - ezek jelentik a mi kis történelmünket. És persze a muzsikánk - az mondja el legszebben a Csík zenekar igaz meséjét. - Csík János
