Sorry – Anywhere But Here

A Sorry egy rendkívül izgalmas, kortárs brit indie-rock és alternatív zenekar, amelyet Észak-Londonban alapítottak a gyerekkori barátok, Asha Lorenz (ének-gitár) és Louis O'Bryen (gitár-ének), majd később Lincoln Barrett (dob) és Campbell Baum (basszusgitár) csatlakozásával váltak teljes formációvá. Zeneileg a zenekar az egyik leginkább beskatulyázhatatlan és legeklektikusabb hangzásvilágot képviseli a modern brit gitárzenei színtéren: a sötét, lo-fi indie-rock és a grunge alapokat zökkenőmentesen keverik a triphop, az absztrakt hiphop, az elektronikus glitch és a popzene elemeivel, egyfajta feszült, füstös, cinikus és kollázsszerű éjszakai hangulatot teremtve. Asha és Louis kontrasztos, suttogó és fanyar énekhangja, valamint a dalok kiszámíthatatlan szerkezete és a mintavételezések (samplingek) használata a Domino Recording Company egyik legbátrabb és leginkább előremutató kísérletévé tette a csapatot. A nemzetközi szaksajtó, köztük a Pitchfork és az NME azonnal az új brit hullám egyik legfontosabb ígéreteként ünnepelte őket a 2020-as 925 című zseniális debütáló albumuk, majd a még sötétebb, 2022-es Anywhere but Here megjelenésekor, dicsérve azt a képességüket, amellyel a mai fiatal generáció elidegenedését, szorongásait és szerelmi vívódásait öntik dalokba.

A Anywhere But Here a Sorry második stúdióalbuma, amely 2022 októberében jelent meg a Domino Recording Company gondozásában, és amely zeneileg egy zseniális, sötét tónusú, feszült és karcos óda a modern nagyvárosi léthez. Asha Lorenz és Louis O'Bryen énekesek a szövegeket részben a londoni metrón elcsípett idegen beszélgetésekből, kósza SMS-részletekből és suttogásokból ollózták össze, tökéletes pszichogeográfiai térképet rajzolva egy frusztrált, magányos és elidegenedett generáció mindennapjairól. A nemzetközi zenekritikusok elragadtatással fogadták a lemezt: a Pitchfork dicsérte a dalokba fecskendezett valódi pátoszt és érzelmi sebezhetőséget, a The Guardian az év egyik legőszintébb, leginkább bleary-eyed (elhomályosult tekintetű) gitárosafterparty-lemezeként jellemezte, a DIY Magazine és a Loud and Quiet pedig kiemelték, hogy a felvétel végérvényesen bebizonyította, hogy a Sorry kinőtte a bedroom-pop skatulyát és korunk egyik legbátrabb, vizionárius alternatív rockzenekarává érett.