Részletek
A Doors egy 1965-ben Los Angelesben alakult, az akkori fiatalságra az egyik legnagyobb hatással bíró rockzenekar (nevét angol szokás szerint gyakran névelővel használják: The Doors). Nevük Aldous Huxley Az észlelés kapui (The Doors of Perception) című művéből származik. Az együttest Jim Morrison énekes, Ray Manzarek billentyűs, John Densmore dobos és Robby Krieger gitáros alkotta. Arculatát Jim lázadó személyisége határozta meg leginkább. Vad, költői szövegei mellett karizmatikus, és kiszámíthatatlan színpadi személyiségként híresült el. Az ő 1971-ben bekövetkezett halála után a zenekar már csak két évig, 1973-ig működött trióként. Lemezszerződést 1966-ban írtak alá az Elektra Records lemezkiadóval. Noha az együttes aktív pályafutása 1973-ban lezárult, népszerűségük utána is megmaradt. Az RIAA adatai alapján 32,5 millió LP-t adtak el az Amerikai Egyesült Államokban, míg világszerte több mint 100 milliót. Az Egyesült Államokban 19 arany-, 14 platina- és 5 multiplatina-albummal rendelkezik a zenekar. A Doors volt az első olyan amerikai zenekar, amely nyolc egymást követő aranylemezt tudhatott magáénak. 1993-ban választották be őket a Rock and Roll Hall of Fame-be.
A The Doors zenekar The Doors nevű albuma, ami az Electra Records gondozásában jelent meg 1967-ben. Ez volt az együttes bemutatkozó albuma, rajta a kislemezként már befutott Light My Fire című dal hosszabb (instrumentális résszel kiegészített) verziójával és a The End című oedipus-i (önelemző) dallal. Az Alabama Song eredetileg Bertolt Brecht és Kurt Weill operájában (Aufstieg und Fall der Stadt Mahagonny) hangzott fel. A Back Door Man pedig tisztelet volt Howlin' Wolf blues énekesnek. Az album sötét hangulata, Jim Morrison szexepilje és vad életstílusa nagy befolyással volt a rock and roll zene jövőjére. Külön érdekesség, hogy alig egy hét alatt tudták megvalósítani ezt az óriási sikert. Közvetlen az album elkészülte után Morrison eltűnt pár órára, majd mikor visszatért, az LSD drognak köszönhetően poroltóval szétfújta az egész stúdiót.
