Részletek
Wolfgang Amadeus Mozart (1756. január 27. – 1791. december 5.) a klasszikus korszak termékeny és befolyásos zeneszerzője volt. Rövid élete ellenére gyors komponálási tempója több mint 800 alkotást eredményezett kora szinte minden nyugati klasszikus műfajában. Ezek közül a kompozíciók közül sok a szimfonikus, concertante, kamara-, opera- és kórusrepertoár csúcsa. Mozartot széles körben a nyugati zenetörténet legnagyobb zeneszerzői között tartják számon, zenéjét "dallamos szépségéért, formai eleganciájáért, valamint harmóniájának és textúrájának gazdagságáért" csodálják. A Salzburgban született Mozart gyermekkorától kezdve csodálatos képességeket mutatott. Billentyűs hangszereken és hegedűn már járatos volt, ötéves korától komponált, és az európai királyság előtt lépett fel. Amikor 1781-ben Bécsbe költözött, hírnevet szerzett, de mégis anyagi bizonytalanságban élt. Utolsó évei alatt sok legismertebb szimfóniáját, versenyművét és operáját komponálta. Requiemje 35 éves korában bekövetkezett halálakor nagyrészt befejezetlen volt.
A Wolfgang Amadeus Mozart – Requiem ezen felvétele historikus előadásmódban készült, Nikolaus Harnoncourt vezényletével. A szólisták – Rachel Yakar, Ortrun Wenkel, Kurt Equiluz és Robert Holl – mellett a Konzertvereinigung Wiener Staatsopernchor és a Concentus Musicus Wien működik közre, ami garancia az autentikus, korhű megszólalásra. Harnoncourt értelmezése feszesebb, áttetszőbb hangzású, mint a romantikus hagyományú előadások. A korabeli hangszerek használata könnyedebb textúrát, élesebb dinamikai kontrasztokat eredményez, így a drámai tételek – például a „Dies Irae” – elementáris erejűek, míg a líraibb részek (pl. „Lacrimosa”) bensőségesebb, szinte kamarazenei hangulatot kapnak. Ez a felvétel nem monumentális, súlyosan hömpölygő Requiemként hat, hanem élő, lélegző, spirituálisan feszült műként. A historikus szemlélet új fényt vet Mozart utolsó, befejezetlen mesterművére, és izgalmas alternatívát kínál a hagyományos nagyzenekari interpretációk mellett.
