Steely Dan – Aja

A Steely Dan egy amerikai rockegyüttes, amelyet Walter Becker és Donald Fagen alapított 1972-ben, és amely a poptörténelem egyik legkülönlegesebb zenei projektjévé vált. A zenekar radikálisan átalakította a hagyományos rockkereteket, mivel a fülbemászó pop-rock dallamokat komplex jazz-harmóniákkal, funk ritmusokkal, fanyar, intellektuális és gyakran sötét humorú dalszövegekkel, valamint a stúdiómunkálatok során a végletekig vitt, mániákus precizitással ötvözte. Bár kezdetben rendes zenekarként működtek, Becker és Fagen korán felhagytak a koncertezéssel, elbocsátották a tagokat, és a stúdióban a korszak legkiválóbb session-zenészeivel (például Jeff Porcaro, Steve Gadd vagy Larry Carlton) rögzítették albumaikat, számtalan órát töltve egy-egy gitárszóló vagy dobütem tökéletesítésével. Kereskedelmi és kritikai sikereik csúcsát az 1970-es években érték el. Miután az 1980-as Gaucho album feszült munkálatai után több mint egy évtizedre visszavonultak, a kilencvenes években újra koncertezni kezdtek, majd 2000-ben megjelentették a Two Against Nature című visszatérő albumukat, amely hatalmas meglepetésre négy Grammy-díjat nyert, köztük az év albumának járó elismerést is elhozta Eminem és a Radiohead elől. A zenekart, amely világszerte több mint 40 millió albumot adott el, 2001-ben beiktatták a Rock and Roll Hall of Fame-be, és bár Walter Becker 2017-ben elhunyt, Donald Fagen azóta is turnézik a Steely Dan név alatt, megőrizve a formáció páratlan, kifinomult zenei örökségét.

A Steely Dan 1977 szeptemberében megjelent Aja című nagylemeze a zenekar hatodik, egyben kereskedelmileg és kritikailag is legsikeresebb stúdióalbuma. Walter Becker és Donald Fagen ezen a lemezen fejlesztette tökélyre azt a módszert, hogy a hagyományos rockkereteket háttérbe szorítva a jazz, a funk és a pop fúzióját alkossák meg, miközben a stúdióban a korszak legkiválóbb session-zenészeit – köztük Steve Gadd doboost, Wayne Shorter szaxofonost és Larry Carlton gitárost – versenyeztették azért, hogy minden egyes hang és ritmusképlet elképesztően precíz legyen. Az album koncepciója, kifinomult hangszerelése és a sötét, cinikus dalszövegek – mint a Peg, a Deacon Blues, vagy a monumentális, Steve Gadd ikonikus dobszólójával fémjelzett címadó dal, az Aja – azonnal rabul ejtették a közönséget. Kereskedelmi szempontból a lemez elképesztő magasságokba jutott: a Billboard 200-as listán a 3. helyig menetelt, az Egyesült Államokban több mint kétmillió példányban kelt el, ezzel kétszeres platinalemez lett, és az Egyesült Királyságban is megszerezte az arany minősítést. A kritikusok egyöntetűen mesterműnek kikiáltott zenei anyagnak nevezték, a Rolling Stone magazin és az AllMusic azóta is a valaha készült legjobb albumok között emlegeti, a Pitchfork pedig a jazz-rock fúzió abszolút csúcsaként jellemezte a korongot. Bár az 1978-as Grammy-gálán az Év Albuma kategóriában alulmaradt a Fleetwood Mac Rumours című lemezével szemben, az Aja elnyerte a legjobb mérnöki munka (Best Engineered Recording – Non-Classical) díját Roger Nicholsnak és csapatának köszönhetően. Az album utóélete és kulturális hatása vitathatatlan: az audiofil közösség évtizedek óta ezt a lemezt használja a csúcsminőségű hangrendszerek tesztelésének legfőbb mérceként, és történelmi, valamint művészi jelentősége miatt 2010-ben az amerikai Kongresszusi Könyvtár is beválasztotta a Nemzeti Hangfelvétel-nyilvántartásba (National Recording Registry).