Audioslave – Out Of Exile

Az Audioslave egy amerikai rock szupercsoport volt, amely 2001-ben alakult a kaliforniai Glendale-ben. A négytagú zenekar tagjai a Soundgarden énekese és gitárosa, Chris Cornell voltak, valamint a Rage Against the Machine tagjai, Tom Morello (szólógitár), Tim Commerford (basszusgitár/háttérénekes) és Brad Wilk (dob). A kritikusok először a Soundgarden és a Rage Against the Machine kombinációjaként írták le az Audioslave-t, de a zenekar második albumára, az Out of Exile-re már megjegyezték, hogy különálló identitást alakítottak ki. Hangzásukat az 1970-es évek hard rockjának és az 1990-es évek alternatív rockjának ötvözésével hozták létre, olyan zenei hatásokkal, mint az 1960-as évek funkja, soulja és R&B-je. A Rage Against the Machine-hez hasonlóan a zenekar büszke volt arra, hogy albumaikon minden hangot csak gitárok, basszusgitár, dobok és ének segítségével állítottak elő, hangsúlyozva Cornell széles hangterjedelmét és Morello rendhagyó gitárszólóit. Hat évnyi közös fennállásuk alatt az Audioslave három albumot adott ki, három Grammy-jelölést kapott, több mint nyolcmillió lemezt adott el világszerte, és az első amerikai rockzenekar lett, amely szabadtéri koncertet adott Kubában. 2007 februárjában foszlottak fel, miután Cornell kiadott egy nyilatkozatot, amelyben bejelentette, hogy kilép a zenekarból. Az Audioslave újra összeállt, hogy fellépjen a Prophets of Rage beiktatás-ellenes bálján, amelyre 2017. január 20-án került sor. Cornell halála abban az évben kizárta a további újraegyesülések lehetőségét.

A Out of Exile az Audioslave második stúdióalbuma, amely 2005 májusában, Rick Rubin produceri közreműködésével jelent meg. Az anyag egy sokkal letisztultabb és érettebb zenekari egységet mutat be, ahol Chris Cornell jellegzetes, szárnyaló énekhangja és a Rage Against the Machine egykori tagjainak (Tom Morello, Tim Commerford, Brad Wilk) funk-rockos groove-jai tökéletesen csiszolódtak össze. A szaksajtó alapvetően nagyon pozitív kritikákkal fogadta a korongot: az AllMusic és a Rolling Stone magazin dicsérték Cornell érzelmesebb, személyesebb dalszövegeit, Morello egyedi gitáreffektjeit, valamint azt, hogy a csapatnak sikerült kilépnie a korábbi anyazenekarok árnyékából. Az eladások terén az album óriási kereskedelmi siker lett, hiszen ez a zenekar egyetlen olyan lemeze, amely rögtön az amerikai Billboard 200 slágerlista 1. helyén debütált, és azóta az Egyesült Államokban (RIAA) és Kanadában is elérte a Platinalemez minősítést a több mint egymillió eladott példány után.