Gabor Szabo – Jazz Raga

Szabó Gábor (1936. március 8. – 1982. február 26.) világhírű magyar-amerikai jazzgitáros és zeneszerző, az első olyan hazai jazzmuzsikus, aki elért a nemzetközi hírnévig.Budapesten született, és tizennégy évesen autodidakta módon, a Voice of America rádióadásait hallgatva kezdett el gitározni. Az 1956-os forradalom idején elhagyta Magyarországot, és az Egyesült Államokba költözött, ahol a neves bostoni Berklee College of Music hallgatója lett. Zenei stílusa teljesen egyedülállónak számított: virtuóz játékában a tradicionális magyar népzenei elemeket ötvözte a modern jazz, a pop, a rock és a pszichedelikus zene világával. Az 1960-as években az amerikai jazz-szcéna élvonalába került, előbb Chico Hamilton kvintettjének tagjaként, majd saját sikeres szólólemezeivel. Legismertebb szerzeménye a "Gypsy Queen", amelyből Carlos Santana készített világslágert az 1970-es Abraxas című albumán. Pályafutása során olyan ikonikus albumokat jelentetett meg, mint a Spellbinder vagy a Dreams. 1981-ben végleg hazatért Budapestre, ám súlyos egészségügyi problémákkal és függőséggel küzdött, majd alig 45 évesen, 1982 februárjában elhunyt. Emlékére a Magyar Jazzszövetség 1992-ben megalapította a Szabó Gábor-díjat.

Szabó Gábor 1967 elején megjelent Jazz Raga című nagylemeze a gitáros pályafutásának egyik legmerészebb és legegzotikusabb kísérlete, amely hidat képez a fúziós jazz, a pop, a pszichedelikus rock és az indiai zenei tradíciók között. A Bob Thiele produceri felügyeletével és a legendás Rudy Van Gelder hangmérnöki munkájával rögzített album különlegessége, hogy a magyar származású zenész az akusztikus gitár mellett szitáron is játszik, miközben olyan neves ritmusszekció kíséri, mint Bernard Purdie funkdobos és Jack Gregg bőgős. A tizenegy dalt tartalmazó kiadványon a saját szerzemények, mint a kultikus Mizrab és a hipnotikus Walking on Nails mellett olyan híres feldolgozások is helyet kaptak, mint a The Rolling Stones Paint It Black című slágerének vagy Duke Ellington Caravan című sztenderdjének egyedi átirata. Megjelenésekor a lemez erősen megosztotta a konzervatív jazzkritikusokat, akik közül többen gúnyolódtak Szabó szitárjátékán és annak technikai pontatlanságain, az évtizedek során azonban a korong megítélése teljesen megváltozott, és ma már az etno-jazz és a pszichedelikus fúzió egyik úttörő mérföldköveként tekintenek rá. Bár fősodorbeli eladási rekordokat nem döntött, a jazz-listákon jól szerepelt, gyűjtői körökben pedig a mai napig rendkívül keresett darabnak számít, amit a Light in the Attic és a Vampisoul kiadók prémium minőségű bakelit újrakiadásai is bizonyítanak.