Ultravox – Quartet (40th Anniversary Edition)

Az Ultravox egy brit új hullámos, posztpunk és szintipop együttes, amely a 1980-as évek elektronikus zenéjének egyik legmeghatározóbb és leginnovatívabb formációja volt. A zenekar története két élesen elkülönülő, mégis korszakalkotó szakaszra osztható: A John Foxx-éra (1974–1979): A zenekar eredetileg Tiger Lily néven alakult, majd 1976-tól vették fel az Ultravox! nevet. Ekkoriban az experimentális art-rock és a korai elektronikus posztpunk keverékét játszották, nagy hatást gyakorolva a későbbi dark wave és indusztriális stílusokra. A Midge Ure-éra (1979–1987): John Foxx kiválása után az énekes-gitáros Midge Ure csatlakozott a csapathoz. Ez a felállás hozta meg a globális áttörést a grandiózus, szintetizátor-alapú popzenével, amellyel sorra gyártották a slágereket. Bár a zenekar a klasszikus felállásban 2012-ben még kiadott egy visszatérő albumot Brilliant címmel, Chris Cross halálát követően a formáció végleg lezárta aktív korszakát.

A Quartet az Ultravox brit új hullámos / szintipop együttes 1982. október 15-én megjelent hatodik stúdióalbuma. Ez a zenekar harmadik nagylemeze, amely a Midge Ure-féle klasszikus felállással készült, és az egyetlen olyan albumuk, amelyről négy dal is bejutott a brit kislemezlista Top 20-as mezőnyébe. A korábbi két sikeralbum (Vienna és Rage in Eden) után, amelyeket a német Conny Plankkel rögzítettek, a zenekar szerette volna felrázni a kreatív folyamatokat. George Martint kérték fel producernek, aki azért is vállalta el a munkát, mert a lánya nagy Ultravox-rajongó volt. A felvételek Londonban (AIR Studios), a keverés pedig a karibi Montserrat szigetén zajlott. Martin köztudottan sokkal jobban beleszólt a dalok szerkezetébe, mint Plank: finomította a vokálharmóniákat és letisztította a hangszerelést. Bár a lemez óriási siker lett, a zenekar tagjai utólag úgy érezték, a hangzás kicsit „túl csiszolt” lett, és elveszett belőle az Ultravox korábbi nyers, karcos éle.