Részletek
Leonard Norman Cohen 1934. szeptember 21-én született a kanadai Montréalban. Már fiatalon a költészet és az irodalom szerelmese lett. Az egyetemi évei alatt saját zenekart is alapított, de ekkor még inkább költőként és regényíróként vált ismertté: első verseskötete (Let Us Compare Mythologies, 1956) és regénye (Beautiful Losers, 1966) kultikus státuszt szerzett az alternatív irodalmi körökben. 30 éves kora körül úgy döntött, hogy a költészetnél szélesebb közönséget szeretne elérni – így kezdett dalszerzéssel és énekléssel foglalkozni. 1967-ben jelent meg debütáló albuma, a Songs of Leonard Cohen, olyan mára klasszikussá vált dalokkal, mint a Suzanne, So Long, Marianne és Sisters of Mercy. Mély bariton hangja, letisztult hangszerelése és lírai dalszövegei azonnal kitűntek a korszak folkzenei világából. Cohen dalai gyakran foglalkoznak a szerelemmel, vággyal, vallással, politikai kérdésekkel és az emberi lét tragikumával. Egyedi módon ötvözte a bibliai utalásokat és profán érzelmeket. Szövegeit sokan a modern költészet részeként értelmezték, dalai pedig gyakran meditációs vagy szertartásos hatásúak. Zenéje évtizedek során fejlődött: a '70-es években egyre mélyebbé és sötétebbé vált (Songs of Love and Hate), a '80-as évektől kezdve elektronikával is kísérletezett (I'm Your Man, The Future), miközben végig hű maradt szövegcentrikus, melankolikus hangvételéhez. A Hallelujah című legismertebb dalát (1984) kezdetben kevéssé ismerték, de Jeff Buckley, majd később számtalan más feldolgozás tette világhírűvé. A dal mára az egyik legtöbbet interpretált és legtöbbet elemzett szerzemény a modern zene történetében. A ’90-es években Cohen elvonult a nyilvánosság elől, és öt évet töltött egy kaliforniai buddhista kolostorban. 2001-ben tért vissza új albumával (Ten New Songs), és később még több, kritikailag elismert lemezt adott ki. 2005-ben Cohen felfedezte, hogy menedzsere ellopta a pénze nagy részét, és eladta a kiadási jogait, ami arra késztette, hogy visszatérjen a turnékhoz, hogy bepótolja veszteségeit. Ekkor már világszerte elismert élő legenda volt. Utolsó albuma, a You Want It Darker 2016-ban jelent meg, és már-már búcsúlevélként hat. Cohen 2016. november 7-én hunyt el, 82 évesen, nem sokkal az album megjelenése után. Leonard Cohen a modern dalszerzői iskola egyik legnagyobb alakja, akinek művészete hatással volt Bob Dylanre, Nick Cave-re, U2-ra, és számtalan más előadóra. Dalaiban a költészet és zene határát mossa el, miközben sosem veszítette el intellektuális mélységét és emberi alázatát. 2011-ben felvették a Rock and Roll Hall of Fame-be, és több rangos irodalmi és zenei díjat is elnyert, köztük a kanadai és spanyol állami kitüntetéseket is.
Leonard Cohen vesztesége a közönség nyereségévé vált. Miután öt évig szerzetesként élt egy buddhista kolostorban a zenei szabadsága alatt, Cohen 2005-ben felfedezte, hogy korábbi üzletvezetője elsikkasztotta szinte az összes megtakarítását, és két évvel később, hogy rendbe tegye a pénzügyeit, óvatosan beleegyezett egy nemzetközi koncertkörútba, amely közel másfél évtized után az első volt. Tekintettel a körülményekre, amelyek Cohen színpadra való visszatérését motiválták, valamint korára – 73 éves volt a turné kezdetén –, joggal merülhet fel az emberben a kérdés, hogy mennyire lelkesedik majd a nagy dalszerző a közönségével való újbóli találkozásért. De a Live in London – egy kétlemezes kiadás, amelyet a 2008. július 17-én a londoni O2 Arénában felvett, lelkesen fogadott fellépés során – alapján ezek a koncertek váratlanul lehetőséget adtak Cohennek arra, hogy emlékeztesse a világot zenészként és előadóművészként mutatott erősségeire, és ő örömmel élt a lehetőséggel. A műsor több mint kétórás, átfogó válogatás az életműből: elhangzik többek között a „Suzanne”, a „Bird on the Wire”, az „Everybody Knows” és a „Hallelujah”, mind letisztult, mégis gazdagon hangszerelt változatban. A zenekar kifinomult, visszafogott kíséretet ad, miközben Cohen mély, bölcs, kissé rekedt hangja és udvarias, szinte alázatos színpadi jelenléte különleges intimitást teremt egy hatalmas arénában is.
