Yes – Time And A Word

A Yes egy angol progresszív rock zenekar, amely 1968-ban alakult Londonban. Pályafutásuk során 20 főállású zenészből áll, legjelentősebb tagjaik között van Jon Anderson énekes, Chris Squire basszusgitáros, Steve Howe és Trevor Rabin gitárosok, Bill Bruford és Alan White dobosok, valamint Tony Kaye és Rick Wakeman billentyűsök. A zenekar számos zenei stílust kipróbált, és gyakran tekintik őket a progresszív rock úttörőinek. 2023 februárja óta a zenekar felállásában Howe, Geoff Downes billentyűs, Billy Sherwood basszusgitáros, Jon Davison énekes és Jay Schellen dobos szerepel. Anderson, Squire, Bruford, Kaye és Peter Banks gitáros alapította a Yes-t, amely saját dalok és rock, pop, blues és jazz dalok feldolgozásainak keverékét kezdte el előadni. Squire 2015-ben meghalt, így a zenekarnak nem maradtak eredeti tagjai. White, aki akkoriban a leghosszabb ideig tagja volt a zenekarnak, 2022-ben hunyt el. A Yes az egyik legsikeresebb, legbefolyásosabb és leghosszabb ideig fennmaradt progresszív rockzenekar. Diszkográfiájuk 23 stúdióalbumot ölel fel, amelyekből az Egyesült Államokban 13,5 millió, világszerte pedig több mint 30 millió kelt el az Amerikai Hanglemezipari Szövetség (RIAA) által hitelesített eladásokból. 1985-ben Grammy-díjat nyertek a legjobb hangszeres rockelőadásért a "Cinema" című számmal.

A Yes – Time and a Word a brit progresszív rock legenda második stúdióalbuma, amely az Egyesült Királyságban 1970. július 24-én, az Egyesült Államokban pedig 1970. november 2-án jelent meg az ⁠Atlantic Records gondozásában. Ez a lemez a zenekar korai, kísérletező időszakának fontos lenyomata, és az utolsó olyan Yes-album, amelyen az együttes eredeti felállása (Jon Anderson, Peter Banks, Chris Squire, Tony Kaye és Bill Bruford) zenél együtt. A lemez különlegessége, hogy a zenekar – Jon Anderson énekes ötletére – egy kisebb szimfonikus fúvós- és vonószenekart kért fel Tony Cox vezényletével a dalok meghangszerelésére. Ez a döntés komoly belső feszültséget szült: Peter Banks gitáros és Tony Kaye billentyűs úgy érezték, hogy a szimfonikusok elnyomják a saját témáikat. Banks a lemez megjelenése előtt el is hagyta a zenekart, helyére Steve Howe érkezett. Az amerikai borítóra már Howe fotója került fel, annak ellenére, hogy egyetlen hangot sem játszik a korongon.