A lemezjátszók történelme

Sok éven át hosszú és halott technológiának gondolták. A CD-k és a későbbi digitális letöltések miatt elavulttá vált. Mégis ez az ereklye, amely a pincében vagy a padláson porgyűjtésre volt ítélve, a hamvaiból ismét királlyá emelkedett.

Ennek a technológiának igen mesés története van. A lemezjátszók számos iteráción keresztül fejlődtek, kezdve a korai fonautográftól, a lemezjátszóig és a modern bakelit verzióig.

Megújult az érdeklődés a lemezjátszók iránt, ahogy a bakelit zene népszerűsége az elmúlt évtizedben nőtt. Sokan vágynak az analóg zenére, mivel kiváló minőségű tömörítetlen hangot hoz létre. Mások azért használják a lemezjátszóikat, mert ez nosztalgia érzést kelt számukra.

Vessünk egy pillantást a lemezjátszó történetére, hogy segítsünk az jobban megérteni ennek az érdekes zenei technológiának a gyökereit.

A lemezjátszó kezdete
A lemezjátszó első változatát Edouard-Leon Scott de Martinville készítette. A fonautográfot Franciaországban készítette még 1857-ben. Ez a készülék azonban nem tudta lejátszani a hangot. Inkább a levegőben szálló zajt írt papírra vizuális tanulmányozás céljából. A fonautográfot főleg laboratóriumi körülmények között használták.

A fonográf felemelkedése
Thomas Edison 1877-ben találta fel a fonográfot, és így arról volt ismert, hogy ki találta fel a lemezjátszót. Ez a készülék hangot rögzített és hangot is játszott. Hangot írt egy kartonhengerre csomagolt alufóliára a későbbi lejátszáshoz. Alexander Graham Bell viasszal egészítette ki Edison fonográfját, hogy hanghullámokat rögzítsen. Az eredményt grafofonnak nevezték.

Berliner áttörése
Emile Berliner a lemezjátszókat a következő szintre emelte. Létrehozását „gramofonnak” nevezte, és 1887-ben szabadalmat szerzett a készülékre. A gramofon keménygumiból és selakból készült, mielőtt vinilből építették volna. A gramofon a kortárs lemezjátszó alapja. Henger helyett lapos tárcsákon értelmezett hornyokat. Ez az a pont, amikor szükségessé váltak a különböző nyilvántartások is.

A lemezjátszó kereskedelmi forgalomba kerül
Az első lemezjátszót 1895-ben adták ki a tömegeknek. Ez a gramofonos lemezjátszó egészen a rádiózás felemelkedéséig népszerű volt. Bár a rádió nem ölte meg a lemezjátszót, egy időre mindenképpen ellopta a reflektorfényt. A lemezjátszók jól fogytak a 30-as és 40-es években, de csak néhány évtizeddel később érte el a mainstream fordulópontot.

Az aranykor
A lemezjátszók a 60-as és 70-es években váltak rendkívül népszerűvé, amikor a Dual kiadta az első lemezjátszókat, amelyek sztereó lejátszást biztosítanak. A nagy hűségű hangvisszaadás megjelent a színen, és számtalan embert motivált arra, hogy lemezlejátszóval bővítse otthonát. Az automatikus high-fidelity lemezjátszó azonnali siker volt a 60-as évek elején. Ez volt a lemezjátszók aranykora. Ebben a korszakban az Electrohome kiadta híres űrkorszakos Apollo Record Playerét a klasszikus fa sztereó konzolok mellett.

A lemezlejátszó új felhasználási módja
A hip-hop DJ-k a 80-as, 90-es években és azon túl is új és kreatív módon használták a lemezjátszót. Audiokeverőket csatlakoztattak a lemezjátszókhoz, kezüket a lemezeken vezették, és egyfajta új ritmikus hangszert készítettek. 

A vinyl visszatérése
Miután a bakelit ipart éveken át fenntartotta a hardcore rajongók és a niche-zenei közönség, a bakelit visszatért a mainstreambe. Jelenleg a nagyobb áruházakban, élelmiszerboltokban árulják, sőt új, független lemezboltok születését is eredményezi. A legtöbb jelentős előadó most LP-ként adja ki legújabb albumait, így fiatal és idős generációk is megtapasztalhatják otthonukban ezt a 100 éves technológiát.

Ez a megnövekedett érdeklődés a bakelit iránt, igényt teremtett a modern lemezlejátszókra. Sok zenerajongó vagy hétköznapi zenehallgató szeretné megtapasztalni a zenét bakelitlemezen, miközben modernebb funkciókat is szeretne, például USB-rögzítést, vagy okostelefonját és táblagépét zenei rendszerekhez csatlakoztatni, hogy teljes zenei gyűjteményét élvezhesse.

Egyértelmű, hogy a lemezjátszók még sokáig itt maradnak velünk.